• Egymás mellett ülve beszélget két-három gyerek? Ne kiabáljunk rájuk, hanem olyan játékot vezessünk be gyorsan, amelyben helyet kell cserélnie a gyerekeknek (pl. fejrecsapósat!) S amikor már kellő távolságba kerültek a klikket alkotók, folyhat tovább a foglalkozás.
• Széthúzás vagy kiközösítés van a csoportban? A probléma megbeszéléséhez sok segítséget nyújthat egy-egy konfliktuskezelő vagy csoportbeli együttműködést segítő játék levezetése. Széthúzásra jó játék lehet a csomózás vagy éppen a titkos karmester. Kiközösítések megelőzőséhez vagy kezeléséhez pedig – többek között! – a különböző páros játékok, mint például a Páros rajz (a játékok leírását lásd: szentjánosbogár Játékoskönyv).

Játék és beszélgetés:

A játékok valamivel összetettebb, de nagyszerű tulajdonsága, hogy egy-egy jól kiválasztott és lejátszott játék kiváló táptalajául szolgál a beszélgetési témáknak. Hogyan is? A legtöbb játék – figyeljük csak meg! – magába foglalja egy-egy élethelyzet fontosabb mozzanatait. Eljátsszuk bennük az életünk egy részét, beleéljük magunkat egy szerepbe, csak épp nem élesben, hanem „játékból”. Ezekből a modellezésekből pedig akaratlanul is sokszor többet tanulnak a gyerekek, mint egy szimpla beszélgetésből.

A Bogárban arról ismerszik meg jó csoportvezető, hogy igyekszik úgy megválasztani a beszélgetés előtt, közben és után eljátszandó játékokat, hogy az passzoljon a beszélgetés témájához. Vezetőképzőinken is hangsúlyozzuk ezt, ahol gyakorlatokkal igyekszünk elsajátítani a megfelelő játékválasztás, majd az abból való beszélgetéskezdeményezés módszerét, hogy a gyerekek ne érezzék úgy, hogy belecsapunk a témába, hanem szépen rávezetjük őket a beszélgetés tárgyára, azaz a játékból lehetőség szerint átfolyunk a beszélgetésbe.

A gyakorlatban:

Egy konkrét példával modellezzük a fent vázoltakat: a 2004-es bogártábor témája „Az élet sava-borsa” volt, melyben az életünkben lejátszódó nagyobb ünnepeket, ill. fordulópontokat beszéltük meg a születésünktől egészen a halálunkig. A negyedik napon mély, nehéz, szinte már tabunak számító témáról beszélgettünk, a halálról. Mivel nem könnyű anyag – hisz mély sebeket is feltéphet – nem is kezdtük rögtön a téma közepébe vágásával, hanem a halállal összeegyeztethető játékokat játszottunk. Olyanokat, amikben ki lehetett esni és csak egy életünk volt (különlegesebb kidobók, fogók stb…) Majd pedig a beszélgetésnél ezt összehoztuk a halállal: „Milyen érzés volt kiesni? Tudni azt, hogy már nem térhetsz vissza, hisz csak egyszer játszottuk el a játékot? Milyen érzés kívülről figyelni a még játszókat, drukkolni valakinek?!” (Ha valaki úgy alakította a beszélgetést, akár a számítógépes játékokat is bele tudta venni, ahol köztudottan több életünk is lehet…)

A haláltéma talán az egyik legszélsőségesebb, de a táborban mégsem okozott botrányt és megrökönyödést, mert eleve oldott légkörben kezdtük a beszélgetést, és a gyerekek először a játékban átélt élményeiket osztották meg, amiből már könnyedén, feszültségek nélkül tudtunk átfolyni a beszélgetés célul kitűzött témájába. Ebből is látszik, hogy bármilyen más témához is remekül alkalmazhatók a legkülönfélébb, jól kiválasztott játékok, amelyekből ki lehet indulni.

Jó játékot kívánok!

Gym