Szentjánosbogár-pedagógia

Szeretetben, feltétlen elfogadásban részesíteni mindenkit

Részlet az első vezetőképzési anyagból:

„Ha valakit szeretünk, azt általában valahogyan ki akarjuk mutatni. A szeretetteljes magatartásnak vannak külső jegyei: sokszor ránézünk, igyekszünk szemkontaktust tartani vele, rámosolygunk, megsimogatjuk, kedvesen beszélgetünk vele, időt teremtünk arra, hogy sokat lehessünk együtt. De mivel a szeretet nemcsak érzés, hanem magatartás is, a nevelőnek tudatosan ki kell alakítania magában ezt a magatartást a gyerekekkel szemben. Az ilyen magatartás nyitottságot és biztonságérzetet vált ki. Ilyenkor lehet leginkább számítani arra, hogy a gyerek elfogadja azt, amit mondunk, mert aki mondja, megérdemli a bizalmat. Ha valami ellenvetés születik is benne, nyugodtan adhat neki hangot, mert nem fél. Nem fél az, akit szeretnek. Őszinte és önmaga mer lenni (amivel természetesen soha nem szabad visszaélni). Úgy jobban megismerjük, és jobban segíthetünk neki abban, hogy a jellemét csiszolja. A szeretetteljes nevelési légkör azért is fontos, mert majdnem minden gyerek – valamelyik sűrűn, valamelyik ritkán – szembesül önnön gyarlóságával, ami kétségbeesést vagy önmagára való haragot, önmegvetést vált ki belőle (ilyesmi az agresszivitásban is megmutatkozik néha.) Ilyenkor sokat segít, ha folyamatosan érzi, hogy ilyennek is szeretjük, elfogadjuk olyannak, amilyen. Meg egyébként is, valahol mindnyájan úton vagyunk a tökéletesség felé, de mindnyájan messze vagyunk még tőle. Az ilyen légkör segíti a gyereket, hogy ezeket a rossz lelkiállapotokat legyőzze, önmagát gyarlón is elfogadja és szeresse. Így tud majd másokat is szeretni.

[Szentírási részletek: a főparancs (Mt 22,34-39; Mk 12,28-34); az új parancsolat (Jn 13,34-35); a szeretet himnusza (1 Kor. 13,1-13)]”

Legfőképpen a jót észrevenni a másikban, azt kihangsúlyozni, sokat dicsérni

Részlet a második vezetőképzési anyagból:

„Ebben a blokkban több pontra fektettünk nagy hangsúlyt. Legelsősorban az önismeret elmélyítésére, melyre elveink szerint és eddig szerzett tapasztalataink alapján is hatalmas szükség van, hisz pedagógiailag lehet akármilyen felkészült egy csoportvezető, ha önmagát nem ismeri eléggé, nincs tisztában egészen pontosan az érzelmeivel, illetve a különböző külső vagy belső ingerekre adott reakcióival, akkor az általa vezetett csoport tagjai sem fognak teljesen kiigazodni rajta, nem beszélve azokról a vezetőtársakról, akik körbeveszik. Tudjuk jól, csupán ettől az egy ponttól rengeteg minden áll vagy bukik. Ezért is az első programblokk több önismereti játék eljátszásáról, megtanulásáról, és önismereti tesztek kitöltéséről szólt, majd pedig mindezek részletes megbeszéléséről, és leginkább az önismeret fontosságának tudatosításáról.

Az önismeret fontosságából adódik számunkra az önbecsülés szükségszerűsége is. Ha a vezető nem becsüli önmaga képességeit, a határozottsága sem elegendő valószínűleg ahhoz, hogy minden igényt kielégítően vezesse a rábízottakat. Ezért ezen a vezetőképzőnkön egy külön erre szánt egyszerű tesztet is kitöltettünk a résztvevőkkel a következő könnyűnek tűnő kérdésekkel: „Írj fel a lapra magadnak egy életmottót. Ezután írj magadról legalább 5 rossz tulajdonságot, ha megvagy, írj legalább 5 jó tulajdonságot”. A teszt igen egyszerűnek és könnyűnek tűnt, holott sok embernek koránt sem volt az. Sajnos a mai világban sokan nem kapnak visszajelzést jó tulajdonságaikról, előnyeikről. Inkább csak a hátrányos tulajdonságaikat hangsúlyozzák, így ezeknek az embereknek komoly erőfeszítésükbe került összeszedni magukról az 5 előnyös képességet, míg az 5 rossz tulajdonságukat sokkal gyorsabban le tudták írni. A Szentjánosbogár pedagógiájának egyébként egyik leginkább hangsúlyozott pedagógiai alapelve többek között az, hogy egymásban igyekezzünk leginkább csak a jót észrevenni, és ezt az illető felé jelezzük is vissza. (Szerencsére ezt nem egy utasításként fogják fel a közösség tagjai, hanem többnyire alaphangulata minden programnak.)”

Közösségre nevelés. Annak a tudatosítása a mindennapi életben, hogy az ember közösségi lény. Mindeközben figyelemmel lenni az egyedi, belső értékekre, talentumokra is.

A Szív - 2006. május. Szentjánosbogár rovatunk vezércikke:

Korunk nagy problémája elfogadni másokat és önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nem olyannak, amilyenekké válhatnánk is akár, hanem azokkal a tulajdonságainkkal, amelyekkel születtünk. A legtöbben sokszor alulértékeljük egymást és önmagunkat is, képességeinket, tulajdonságainkat. Szerencsések, akikre ez nem igaz, és nem győzte meg őket e „tévedésükről” a társadalom hozzáállása.

Az ember hajlamos inkább a másik hibáira felfigyelni, amitől könnyen kialakul egy kezdeti bizalmatlanság, az pedig hatással lehet a további kapcsolatra, ha megmarad egyáltalán. Bár nem kérte, nem is pumpálta senki senkibe, mégis a Szentjánosbogarak izmosodó közösségében olyan hallgatólagos megállapodás született, miszerint amennyire csak tőlünk telik, kölcsönösen olyannak fogadjuk el egymást, amilyenek vagyunk. Ez a közvetlenség és nyitottság, őszinte érdeklődés a másik iránt, a feltétlen bizalom és a kezdeményező készség tette könnyűvé, hogy bálokon, táborokban – és aztán bárhol az életben – bátran és minden feszengés nélkül képesek legyünk megszólítani egymást, bevonni a beszélgetésbe a másikat. Hogy sose érezze egyedül magát senki közöttünk. Ha pedig mégis rosszat tapasztalunk, nem felesleges szidással, saját igazunk hangsúlyozásával oldjuk meg a felmerülő problémát, hanem asszertíven, az arany középutat, a kompromisszumot keresve, a másik gondolatmenetét is átgondolva.

Valahol ezt neveztük el családiasan egy szóba sűrítve bogár-feelingnek, bogár-életérzésnek.

Szívből kívánom, hogy Isten, aki a legjobban, mindennél és mindenkinél jobban ismer minket, segítsen felismernünk a magunkban és az egymásban rejlő minden értéket és jót! Isten nem teremt csak úgy, hobbiból, nem teremt hiába, nem teremt tévedésből. Tudta, hogy leszünk, számolt velünk! Akarta, hogy legyünk! Éppen ez a legcsodálatosabb az egész teremtésben, hogy Isten minden embernek ezt mondta és mondja folyamatosan: „Jó, hogy vagy! Akarom, hogy legyél!”, és ez ránk is vonatkozik! Csak meg kell hallani, ha nem is mindig sikerül! Bízzunk Benne… és bízzunk meg egymásban! 

A vezetés rang, de félreérthető: ezzel nem uralkodunk, hanem szolgálunk.

A gyerekekért mindent! Ha vezetést vállalunk, a ránk bízottakra 100%-osan figyel(j)ünk! Ők az elsők mindenben, akik bármikor bármilyen ügyben fordulhatnak vezetőikhez.

A kisbogár nem ér kevesebbet, mint mi. Csak kevesebb tapasztalata van, és mi vagyunk a felelősök érte. Ezért ha utasítjuk, az csakis az ő testi-lelki-mentális épsége, illetve a csapata miatt történhet. Önmagunkért nem!

Nincs retorzió! Csak következetes fegyelmezés.

Nem a másik rosszból való kiemelése, hanem a belátás elérése a célunk, hogy aztán a segítségünkkel az egyén maga oldja meg a problémát és válassza meg a jóvátétel módját.

Részlet az első vezetőképzési anyagból:

„Pszichológiai vizsgálatok több alkalommal is kimutatták, hogy ösztönszinten az agresszió agressziót vált ki. Ha senki nem fékezné agresszivitását, az társadalmilag általánosan egymás kiirtásához vezetne. Érthető hát, hogy az emberiség ősidők óta törekedett arra, hogy a minden emberben felbukkanó agresszivitást valahogyan szabályozza. Az ókori társadalmakban még jóval a kereszténység előtt megjelent az agresszió fékezésére szolgáló módszerek rendszere – a jog. Az élet szövevényessége azonban a mai napig is túlságosan bonyolultnak bizonyul ahhoz, hogy a jog minden létező helyzetre kitérhessen, s ez különösen a mulasztások területére vonatkozik. Más ok miatt sem elég eredményes a jog működése – a törvény megléte nem képes kiváltani a vétkes belső változását, ami megvédene őt attól, hogy vétkébe visszaessen. A rossz visszafizetéséről szóló résznél Jézus megemlíti a „szemet szemért” elvet – itt a fékező mechanizmus a büntetés. A földi igazságszolgáltatás alapja a bűn és a büntetés elválaszthatatlansága. Világos hát, hogy amennyiben a bűnt elkövetik, de ez nem válik nyilvánossá, elmarad a büntetés, és az igazságosság elve megsérül. Éppen ezért Jézus az egész kérdést egészen más megvilágításba helyezi – egyértelműen a haraglánc megszakítására ösztönöz. Nem söpri félre a földi igazságszolgáltatást (hisz a társadalmi életben minden tökéletlensége mellett mégiscsak nélkülözhetetlen), s nem is csak egyszerűen elodázza (majd az Atya mindenkinek igazságot szolgáltat), hanem megmutatja, hogy egyedül a haraglánc megszakítása vezethet el a megbocsátáshoz, a változáshoz, a világ sebeinek gyógyításához. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az áldozat szerepét kell vállalni és végigcsinálni. Ez benne a nehéz. De így Jézus munkatársai leszünk. Bár fontos a földi igazságszolgáltatás, s a felelősségre vonás elválaszthatatlansága, az élet számos helyzetében csak a rossz elszenvedésével tudunk hozzájárulni a világ megváltoztatásához. Ez az, amit nagyon nehéz megértetni a ránkbízottakkal, de a személyes példánk értéke nagyon tanulságos lehet.

[Szentírási részletek: az ötödik parancs (Mt 5,21-26); a rossz visszafizetése (Mt 5,38-42); az ellenségszeretet (Mt 5,43-48; Lk 6,27-36); a tékozló fiú (Lk 15,11-32)]”

Mindennapi kereszténységre formálás

Mindenekelőtt érdemes tisztában lennünk a közösség egyik alapelvével. Mégpedig azzal, hogy a szentjánosbogárklub nem hittan, a tábor pedig nem hittantábor.

A hittantól abban különbözik a Bogár, hogy mi nem a teológiai tudás átadását helyezzük előtérbe, hanem sokkal inkább annak megtapasztaltatása a célunk, hogy az iskolai hittanórán tanított keresztény értékrendet hogyan élhetjük meg a vasárnapi templomba járáson kívül akár „szerda délután négykor is” játék közben, az étkezésnél, a közösségi életben, a beszélgetésekben, az iskolában, a munkahelyen stb… Tehát mindennap, minden percben.

Sok tizen-, huszonéves fiatal szinte már-már irtózik a klasszikus, konzervatív egyházi intézményektől, sokszor a hittanórától is, főként, ha nem megfelelően, hanem a hitet osztályzatokkal számon kérve, büntetésekkel tarkítva oktatják. Ez többet árt, mint használ.

Tudjuk, hogy a hittan elengedhetetlenül fontos része a mai keresztény társadalom szellemi fejlődésének, ennek ellenére – röviden összefoglalva – mi nem a teológiai tudás átadását részesítjük előnyben, hanem sokkal inkább annak megvalósítása a célunk, hogy a gyakorlatba ültessük át azt a keresztény értékrendet, amelyet – jó esetben – a hittanon elsajátítunk.

Felelősségre nevelés, felelősségre ébresztés: Legyen a vezetett akár gyermek, kamasz, ifi vagy szenior. Célunk annak a tudatosítása, hogy a saját életéért mindenki saját maga felel, hogy a cselekedet magában hordozza a következmény csíráját.

Nemzedéki árkok betemetése: Nem fontos a kor. Minden probléma nélkül lehet barátság két generáció (pl. vezető és vezetett) között. Így nálunk mindenki tegeződik mindenkivel. A korkülönbség egy kapcsolatban gazdagíthatja a résztvevőket, és nem teszi lehetetlenné az emberi közelséget.

A gyerekek nyelvének „felsőfokú, tárgyalóképes” ismeretére törekszünk.

A személyes Isten-kép kialakításának és formálásának fontossága, ennek kiemelése és előtérbe helyezése. Fontos tudni, hogy milyen Isten-kép él bennünk, hisz a vezető – még akár akaratlanul is – példaképe a vezetettnek, és amilyen az ő Isten-képe, tapasztalatunk szerint sokszor a hozzáállása is hasonló lesz a gyerekekhez és magához a vezetéshez is.

Hitépítés: Programjainkon szinte mindennaposak a misék. Ezt kívülállók többször sokallják és a fiatalok is megijednek tőle eleinte. De a bogár misék egyik jellegzetessége az interaktivitás és a különleges bogaras hangulat, ami miatt egyáltalán nem megterhelők, és unalmasnak semmiképp nem mondhatók ezek a szentmisék.

Mindenki tiszta lappal, maximális bizalommal indul.

Feladatadás-vállalás: Ha feladatot vállal valaki, kap, és segítséget is hozzá, amennyit igényel. Ugyanis mindenki akkor érzi magát igazából egy közösség tagjának, ha részt vállalhat annak továbbépítésében, kialakításában.

A kreativitás fejlesztése: Az egyoldalú intellektuális kép ellensúlyozása a személyiség más, elrejtett kincseivel. Ezt szolgálja az IrZen (Irodalmi és Zenei est) a táborokban és a bálokon, ahol mindenki előadhat bármit, amit csak tud és szeretne: vers, dal, hangszeres játék, tánc, színészi képesség stb… De erre lett kitalálva a – már több helyszínen is megrendezett – Bogár Múzeum is, melyen mindenki bemutathatja bármilyen kézügyességét és kreativitását feltételező művét.

Az élménynyújtás fontossága: A legnagyobb érzelmi töltet az élmény. Adj és szerezz jó élményt minden programon! Egy jó élmény segít kitartani a jóban egyedül is, illetve visszatérésre ösztönöz.

Ami szeretetet itt kapsz, ne tartsd magadnál, add tovább és vidd haza magaddal, vagy bármerre, amerre jársz a világban! Ez a mi missziós szerepünk. A Szentjánosbogár-közösségbe tartozni már egy életmódot is feltételez. Ezt ne csak a táborokban éljük, hanem minden nap!

+1. A tábori szórakozás este csak a végső, kiérdemelt jutalmunk, ha minden OK.