Válságba került fiatalok

A tavalyi ifjúsági tábor előtt a vezetői megbeszélés egyik programpontja annak megtárgyalása volt, mi a teendőnk az olyan igen ritka, mégis lehetséges helyzetben, ha valamelyik fiatalról kiderül, hogy kábítószer-fogyasztó. De szó volt azokról is, akik másféle, az életükben éppen aktuális válsághelyzetről számolnának be. Értem ez alatt a családon belüli vagy azon kívüli fizikai, pszichés vagy szexuális bántalmazást, az öngyilkossági hajlamot, a nem-kívánt terhességet, a táplálkozási zavarokat, egy hozzátartozó halálesetét, a mértéktelen alkoholfogyasztást, de akár a párkapcsolati gondokat is. Sem a lap terjedelme, sem a cikkíró személye nem alkalmas arra, hogy szakmai tanácsokat osszon az olvasóknak, mégis érdemes pár szót ejtenünk arról, hogy mit tehet a mezei csoportvezető a pártfogoltjáért és a saját felkészültsége érdekében.

Mit jelent a „válság”?

Elég sok definíciója létezik a fogalomnak, talán megegyezhetünk egy ilyenben: Válság (vagy krízis) az, ha valaki nem ura többé önmagának (például a szerfogyasztás terén), és képtelen egyedül megbirkózni azzal a helyzettel, amely megnehezíti vagy teljesen lehetetlenné teszi az ő normális életvitelét.

„Nem vagy egyedül!”

Először is adjunk nekik lehetőséget ahhoz, hogy megtaláljanak minket ezekkel a problémáikkal! Beszélhetünk a csoporttal nyíltan a fent említett gondokról: hogy ilyenek léteznek, nagyon sokan szenvednek ilyesmiktől (ezáltal az empátiájukat is növeljük, ami azt is elősegíti, hogy ha baráti körben találkoznak hasonlókkal, ők maguk is felkészültebben adhatnak rá választ). Például szentelhetünk egy-egy klubfoglalkozást egyenként is ezeknek a témáknak egy tanulságos történettel, statisztikai adatokkal, fényképekkel, filmek megnézésével. Mindezek után könnyen elképzelhető, hogy valamelyik fiatal megkeres bennünket személyesen is, és kér tőlünk egy magánbeszélgetést, ahol elmondja, hogy vagy ő vagy egy ismerőse problémákkal küzd, és szeretné ezt velünk megbeszélni.

De a különböző krízisfajták jeleire felfigyelve mi is kezdeményezhetünk az illetőnél. (A konkrét válsághelyzetekről – alkohol, drog, erőszak, öngyilkossági hajlam stb. – a következő néhány hónapban lesz szó.) A válságban lévő – ha előtte dacosan elutasítja is a közeledést –, általában végül örül annak, ha törődünk vele. Fontos viszont, hogy nem megértő szájra, hanem megértő fülekre van legelőször szüksége. Tehát törekedjünk eleinte a személyes, bensőséges (szeretet)kapcsolat kiépítésére (amelyről már írtunk A Szív tavaly májusi, szeptemberi és idei januári számában.) Adjuk a tudtára, hogy mellette állunk, készek vagyunk meghallgatni és segíteni őt a megoldás felé vezető úton! Hagyjuk, hadd beszélje ki magát alaposan, és igyekezzünk vele megbeszélve minél pontosabban felmérni a problémát, és azt, hogy milyen azonnali és hosszú távú lépéseket kell megtennie! (Mi legkésőbb akkor avatkozzunk csak be ténylegesen, ha már valóban válságban van, és nem ura a helyzetének.) Természetesnek tűnik, de tudatosítsuk magunkban, hogy nagy szüksége van a folyamatos bátorításunkra minden lépéséhez! Tápláljuk benne a reményt és maradjunk vele folyamatos kapcsolatban!

Hogy még jobban átlássuk a helyzetet (ha nem velük kapcsolatos a gond), megpróbálhatunk a fiatal családjával, vagy közeli hozzátartozóival is a segítségére lenni, együtt gondolkodni a megoldáson. Beszéljük meg velük és a barátaival, hogy ők is bátorítsák, támogassák, hallgassák meg őt és imádkozzanak érte! Viszont, ha nem muszáj, semmit ne tegyünk a tudta nélkül, mert azzal elveszíthetjük a bizalmát!

Felkészültség

Hosszú távon a saját felkészültségünket is tökéletesíthetjük: Amennyire csak tőlünk telik, érdemes kiképeznünk magunkat a különböző válsághelyzetek „lelki elsősegélyt” nyújtó szintű kezelésére. Rengeteg könyv, jegyzet, honlap, de még tanfolyam is segítségünkre lehet ebben. Viszont soha ne feledjük, hogy akárhány könyvet olvasunk is el, nem vagyunk minden krízishelyzet szakképzett tanácsadója! Ne lépjük át a határt, amelyen túl már szakember segítségére van szüksége az illetőnek!

Ennek érdekében jó, ha előre elkészítünk vagy beszerzünk egy rendszerezett címjegyzéket, amely magában tartalmazza, hogy a különböző esetekben ki az a személy, melyik az a segélyvonal vagy speciális szervezet, ahová el tudjuk irányítani őt.

A következő pár hónapban sorra veszünk néhány sűrűbben előforduló válságtípust, és azt, hogy egyszerű csoportvezetői szinten milyen lehetőségeink akadnak kezelésükre.

ifj. Gyorgyovich Miklós