A csoport küldetése, szociális érzékenység – Klubfoglalkozás XI.

A bogártáborok központi része a missziózás, amikor a gyerekek a falu minden házába bekopogtatnak és meghívják az ott lakókat a másnapi missziós szentmisére. Így közösségünk egyik kulcsszava is a küldetés. A nevünk is erre a célra utal: világítás, útmutatás, példamutató életmód a mai világ homályában. Ezt persze nem elég mondani vagy beszélgetni róla, tenni is kell! Ahogy – az egyébként hindu vallású – Gandhi is jól látja: „A keresztény hitet megélve és alkalmazva lehet a leginkább terjeszteni.”

Tehát a különböző, minket és lelkünket építő témák megbeszélésén és a sok játékon kívül konkrét, elvégzendő, úgymond missziós feladatokat is érdemes idővel a csoportunk elé állítani. Nem sokat, csak amennyit elbírunk, és amennyivel úgy érezzük, hogy hasznosak lehetünk a körülöttünk élő környezet és társadalom számára. Még inkább, ha másoknak is példát tudunk vele mutatni, követésre méltó, amit teszünk.

Mit értünk misszió alatt? Miért fontos?

Nem csupán azt a tevékenységet, amit hétfő délutánonként végzünk a szentjánosbogár-táborokban (vagyis az, hogy a falu minden házába bekopogtatva, minden falubélit meghívunk a másnapi szentmisénkre). Missziós tevékenységet ezerféleképp lehet folytatni, nemcsak effajta evangelizálással, hanem közvetett módon is, leegyszerűsítve: keresztényként jót cselekedve a környezetünkkel. A fiatalok misszióra, szolgálatra buzdítása a hitbeli növekedésnek és érettségnek egyfajta feltétele is, hisz miközben növekszünk, a világképünk is egyre tágul. Mégis sokan alig vagyunk tudatában annak, hogy a világ más részein különböző szükségekben élő embertestvéreinkhez mennyi közünk is van, nemhogy a körülöttünk élőkhöz. Ezért is fontos a fiatalokban minél korábban tudatosítani a másik iránti felelősséget, megtanítani őket messzebbre látni önmaguk problémáinál, hisz az igazi, keresztény lelki érettség egyik velejárója, hogy valamilyen módon jobbá szeretnénk tenni világunkat.

Fontos szempont,

hogy mi vezetők tisztában legyünk saját hozzáállásunkkal is. Ahhoz, hogy a gyerekek kedvet kapjanak, és örömmel végezzenek bármilyen közhasznú tevékenységet, érzékennyé kell tenni őket egymás, a természeti környezet és más emberek iránt is úgy, hogy idővel késztetést érezzenek arra, hogy mindezért érdemes is tenni valamit. Ez a gyerekek gondolkodásmódjától és a hátterüktől függően lehet egyszerű, vagy nehéz feladat. De semmiképpen sem szabad a csoportot rögtön bedobni a mélyvízbe. Előbb váljanak érzékennyé, érdekelje őket a környezetük. Ezután kereshetünk kisebb, környékbeli problémákat és így tovább.

Kedvcsinálás, rákészülés

A mai világban, a hatalmas információs vihar mellett egy fiatalnak színes és felkavaró élményre van szüksége ahhoz, hogy maga is érzékennyé váljon. A legalkalmasabb eszköz erre a vizuális megjelenítés; tehát egy film vagy fényképek vetítése a Föld egyes területein létező katasztrofális szociális helyzetről – szegénységről, írástudatlanságról, éhezésről, betegségről, a természet pusztításáról és megóvásának fontosságáról – kezdetnek jó lehet. Ha lehetőségünk van rá, akkor érdemes előadókat is meghívni egy-egy foglalkozásra, akik a saját szakterületük helyzetét mutatják be, és alternatívákat mutatnak fel ahhoz, hogy mi magunk – egyszerű civilek, gyerekek – mi módon tudnánk segíteni.

Milyen missziós, példaadásra, világításra alkalmas területek adódhatnak a sok közül?

Oldalakat írhatnánk teli ezek felsorolásával, így most a teljesség igénye nélkül néhány egyszerűbb:

– A klub szolgálatvállalása az egyházközségben a plébánossal egyeztetve;

– Környezetvédelmi misszió: szemétszedés az erdőben, a településen. Lakóterünk megszépítése, mások bevonása a munkába;

– A szomszédok környezetében (például a levelek vagy a hó eltakarítása a templom, ill. az arra rászoruló idősebbek, betegek háza elől. Bevásárlás az idősebbeknek stb.)

Kissé nehezebbek, de jól összeszokott vagy idősebb társaságnak nagy élmény lehet:

– Időseknek nyújtott szolgálatok (például látogatás az idősek otthonában és fél-egynapnyi segítségnyújtás, beszélgetés, törődés velük);

– Betegek szolgálata (levél olyanoknak, akikkel senki sem törődik, házimunkában segítés, ételhordás, bevásárlás);

– Árvaházak látogatása, árvákkal való foglalkozás;

– Megszervezett segítség katasztrófa (árvíz) esetén;

– Jótékony célú rendezvények szervezése vagy azok kampányolása;

Gym

A cikk megírásához segítségül vettem Jim Burns: Ifjúságépítők – Ifjúsági vezetők kézikönyve c. művét (Új Remény Alapítvány, Debrecen, 2005)