Válságba került fiatalok 3. – drog
Áprilisban hely hiánya miatt nem folytattuk sorozatunkat, de most igyekszünk behozni az elmaradást. Ahogy a februári cikk bevezetőjében is említettük, a 2006-os ifitábor előtt összeült a tábori vezetőség, hogy közösen gondolkodjunk arról, mi a csoportvezetők feladata és lehetősége akkor, ha egy válságba került fiatal épp hozzánk fordul segítségért. Különösen kiéleztük a beszélgetést a droggal küzdőkre. Róluk lesz most szó.
13 éves kortól
Egy három évvel korábbi szociológiai felmérés szerint a drogozásba kezdők számának növekedése ugyan lelassult Magyarországon, viszont egyre fiatalabbak kerülnek kapcsolatba a droggal, sokan már 13-14 évesen. A középiskolások – saját bevallásuk szerint – mintegy 7%-a került már kontaktusba a szerrel, és 1% vallotta magát rendszeres fogyasztónak. Mindannyiunk (állam, szervezetek, család, barátok, csoport- és klubvezetők) közös feladata lenne a megelőzés, de tanácstalanság híján inkább csak egymásra mutogatunk. A táborainkba csak elvétve jött eddig egy-két „fogyasztó”, de előfordult már, hogy valakiről kiderült, vagy bizalmasan ő maga vallotta be a vezetőjének halálos szenvedélyét, hogy segítséget kérjen. Ijesztő belegondolni, hogy vajon mi mit tennénk abban az esetben, ha hozzánk jönne oda egy bajban lévő fiatal, vagy a klubunkban történne meg az egyik szeretett fiatalunkkal, hogy a szerhez nyúl. Rémisztő helyzet lenne, de valamit tennünk kell!
Drogfogyasztásra utaló jelek
(A következő felsorolás csak a lehetséges jeleket tartalmazza! Ne ítélkezzünk elhamarkodottan! Csak figyeljünk oda jobban, ha ezeket tapasztaljuk a fiatalnál!)
Túlzott, szokatlan visszahúzódás és titkolózás. A szülők, a tanárok vagy a mi tekintélyünk növekvő elutasítása. Hirtelen új és zűrös baráti kör. Sűrűsödő távolmaradás az iskolától gyanús indokok alapján. Gyors hangulatváltás és erőszakosság. Összpontosítási képtelenség. Érdektelenség a régi hobbi, sport, barátok iránt. Állandó pénznélküliség, tartozások felhalmozása kölcsönök kérésével, amelyekkel nem tud elszámolni. Pénzlopás. Tőle szokatlan, zavart magatartás és beszéd. Fura, hozzá nem illő, kaotikus beszédtémák. Véreres és vizenyős szemek. Túl tág vagy szűk pupillák. Nagy érzékenység külső ingerekre (fényre, zajra, fájdalomra), napszemüveg indokolatlan viselése. Hirtelen fogyás, sok gyomorpanasz. Koordinálatlan mozgás. Tűszúrások a bőrön. Kábítószeres eszközök előkerülése.
Mit tehet a „mezei” csoportvezető?
Talán nem mondunk újat, de szögezzük le, hogy ha egyértelműen kiderül valakiről a szokás megléte, akkor semmiképpen sem hozhatjuk ki őt egyedül ebből a veremből, mert nagy valószínűség szerint nem fog sikerülni – sőt, rossz tanácsokkal talán még lejjebb süllyed –, hanem mindenképp szakember bevonására kell rávenni őt. Viszont rendkívül sokat tehetünk érte, mint „érzelmi mankó”. Több szakember is állítja, hogy a legtöbb szerfogyasztásba kezdő fiatal nem csak vagányságból nyúl a drogok után, hanem többüknek egy hatalmas, betöltésre váró szeretet- és törődéshiány okozta lyuk tátong a lelkén. Az ilyen emberek gyakran kezdenek önpusztító magatartásba, és néhányan a drogot választják, hogy a bódultság pár órára kiemelje őket ebből a világból. Illetve még az is közrejátszhat, hogy ezzel is magukra kívánják vonni a környezetük figyelmét. A mi elsődleges segítségünk tehát még véletlenül sem a büntetés, vagy egy általunk kitalált és levezetett terápia. A mi eszközünk elsősorban a „meghallgatás”, a „törődés”, a „mellette állás” és a „szeretet adás” fogalmaiban rejlik, annak minden velejárójával együtt: a figyelmünk teljes odaadásával, a folyamatos kapcsolattartással, minden jó döntésének támogatásával, imádkozással és érte való imakéréssel. De mindez még közel sem elég. Több segélyszolgálat és alapítvány létezik, ahol viszonylag hathatós segítséget tudnak nyújtani. Mindenképp azon legyünk, hogy egy ilyen szervezettel vagy egy jó szakemberrel ő is felvegye a kapcsolatot! Ha azon múlik, akkor kísérjük is el őt, mert rendkívül fontos számára, hogy folyamatosan mellette álljon valaki ebben a rendkívül nehéz időszakban.
Néhány segélyszervezet:
– Együtt a Drogmentes Magyarországért Mozgalom: www.drogmentes.hu (1 / 352 17 97)
– Katolikus Karitász: www.caritas.org.hu (1 / 372 09 10)
– Kék Pont Drogkonzultációs Központ: www.kekpont.hu (Tel/fax: 1 / 215 78 33)
– Magyar Gyermek és Ifjúsági Telefonos Lelkisegély Szolgálatok Szövetsége: www.ifjusagi-lelkisegely.hu (sok telefonszám közül választhatunk)
– Sziget Droginformációs Alapítvány: www.droginfo.hu (1 / 413 61 95)
További szervezetek és információk az interneten: www.drogprevencio.lap.hu
ifj. Gyorgyovich Miklós |