Szentjánosbogarak Aquincumon

Tél vége felé újabb bogárklub nyitotta meg kapuit Óbudán, Aquincumon. Megalakulásukról, jelenlegi helyzetükről és a foglalkozásokról számol be a két vezető, Ági és Máté:

Mikor, hogyan, milyen körülmények között alakultatok?

A történet tavaly ősszel kezdődött, amikor Mica egy óbudai plébániai közösség nevében megkeresett minket, hogy lenne-e kedvünk az ottani gyerekeknek bogárklubot alapítani. Némi gondolkodás és időpont-egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy belevágunk.

Mik (voltak) a kezdeti nehézségek?

Talán a szervezési kérdések jelentettek nagyobb problémát. Először helyet kellett keresni magunknak – ez bizony elég sok fejtörést okozott. Végül a helyi általános iskola barátságos klubszobáját kaptuk meg használatra, ez lett a végleges helyünk. A szülők szerencsére kisegítettek az átmeneti időszakban – az első néhány alkalommal az ő vendégszeretetüket élveztük. Az időponttal kevesebb gondunk volt, bár így is van két gyerek, akik edzés miatt csak késve érkeznek.

Sikerült már belelendülni?

Fogjuk rá… Sajnos sok idő kell ahhoz, hogy jó kis csapattá kovácsolódjunk, nem megy egyik klubról a másikra. A gyerekek közötti nagy korkülönbségek is nehezítik a helyzetünket, nem egyszerű olyan programot vagy játékot kitalálni, hogy a „nagyok” és a „kicsik” is egyformán élvezzék. Azért igyekszünk.

Hogyan néz ki most a közi? Miket csináltok?

Kéthetente találkozunk, kedd délutánonként. Próbálunk minél változatosabb és színesebb programot készíteni, de fontosnak tartjuk, hogy legyenek olyan „alapok”, amelyek összekötik az egyes foglalkozásokat, ilyen például a klubindító ima egy olyan gyertya fényénél, amin mindannyiunk neve szerepel. Egy-egy klub előtt leülünk és megtervezzük, hogy aznap mit is szeretnénk csinálni (persze néha teljesen más lesz belőle). Rengeteget játszunk, a lazító vagy megmozgató játékok mellé próbálunk közösségépítő játékokat is becsempészni. Ezek a játékok ki is töltik a másfél óra jó részét, de azért marad idő rajzolásra, beszélgetésre, éneklésre, esetenként filmnézésre, csocsózásra, fagyizásra…

Milyen pluszt ad? Minek csináljátok?

Szeretünk gyerekekkel foglalkozni, rengeteg lelki pluszt ad. Ilyenkor kicsit mintha mi magunk is gyerekekké válnánk, legalább arra a másfél órára, amíg a klub tart. A foglalkozások alatt – talán észrevétlenül – mi is gazdagodunk, feltöltődünk, „olajat kapunk a lámpásba”, hogy utána a hétköznapokban is világítsunk. Egyszóval: hihetetlen élmény az egész! Külön öröm, ha a szülőktől pozitív visszajelzéseket kapunk, hogy a gyerekek mennyire szeretik ezeket az összejöveteleket. Ilyenkor érezzük, hogy a sok nehézség és megoldandó probléma ellenére is érdemes csinálni!

Ajánljátok más vezetőknek is, hogy ilyen módon aktivizálják magukat? Miért?

Mert jó! Nemcsak a gyerekek igénylik, hogy a szokásos nyári táborokon kívül, évközben is „bogarazhassanak”, hanem a vezetők is. A táborok „bogaras érzése” folytatódik a klubokban. Persze egy klub már sokkal több is, mint a tábori hangulat felidézése. Egy új közösség születik, szinte a szemünk előtt formálódik. Jó érzés, hogy ennek elindítói, részesei lehetünk. Éppen ezért nagy kihívás. És emellett nemcsak a gyerekek, hanem mi magunk is sokat kapunk. Megtanuljuk a gyerekekkel való foglalkozás csínját-bínját.

A gyerekeknek miért érdemes egy ilyen közösségbe járnia?

Közösséghez tartozni jó. Itt nem olyan közösségre gondolunk, mint az osztály, ami olyan iskola-, ezzel együtt „muszájszagú”, hanem olyanhoz, amiben olyan biztonságos légkör alakul ki, ahol mindenki magát adhatja, elfogadásra talál. És persze fontosak a hagyományossá váló elemek, „rítusok” is, amitől különleges, egyedi minden közösség.

Köszönjük a beszámolót

Tóth Áginak és Hazay Máténak!