Bogárklub-találkozó a Pilisben

Ritka eseménynek voltak tanúi ősz derekán a Pilis hegyei. A sajnálatos módon amúgy is oly kevés bogárklub közül most kettő mégis úgy döntött, hogy útjait valamelyest összeköti, és mint két jó testvér, szövetségben járják tovább az általuk taposott ösvényt. A pilisvörösvári és a dunakeszi szentjánosbogárklub történelmi találkozásáról van szó, amelyről Dénes Marci tudósít.

Mindenekelőtt annyit tudni kell a két klubról, hogy először Portik Linda hajszolós nomádtáborában találkoztunk össze az idén nyáron. Vörösvárról és Dunakesziről volt ott sok bogár, és a tábor fergetegesen jól sikerült, pedig egyik klub tagsága sem volt teljes abban a táborban. Mivel igazi nomádtáborról volt szó, igazán csak egymásra számíthattunk, így jó kis csapat kovácsolódott ott össze az összegyűlt bogarakból. Annyira jó, hogy a végén páran kitaláltuk, kéne egy testvérklub-találkozót szervezni a két csapatnak.

Így szeptembertől a két társaság felvette a kapcsolatot, s meg is szerveztünk – teljesen önállóan, a tagok – őszi szünet végére egy történelmi találkozót a Pilisben, hogy ha már testvérklubok leszünk, minél jobban megismerkedhessünk egymással.

Nem voltunk sokan, akik Dunakesziről mentünk, de a vörösváriakkal kiegészülve éppen ideális méretű közösséget alkottunk.

Az első program egy rövidebb kirándulás volt a Pilisben a Sas-sziklához. Egész úton jól szórakoztunk, a sziklán való mászkálással pedig kisebb adag stressz-töltetet is kaptunk (vezetőink legnagyobb örömére).

Ezután a szikla feletti hegyre másztunk fel, majd egy kisebb tisztáson megálltunk, és a Berna-féle ismerkedő kör mellett csontig fagytunk, de mindezt később kárpótolta a meleg tea, amit az egyik vörösvári klubtag vendégszeretetének köszönhettünk. (Ekkortájt amúgy már vezetőink nélkül voltunk.) Ott igen változatos programokat találtunk ki magunknak. Miután kicsit átmelegedtünk és jól kiénekeltük magunkat, a két klub kedvenc játéka jött, az elmaradhatatlan maffiózós, mígnem egy újabb kancsó tea tűnt fel a láthatáron.

Végül aztán egy komolyabb beszélgetésben leltük „nyugtunkat”, amelynek témája az volt, ki mikor tapasztalta már meg Isten közelségét, jelenlétét életében. Elég elgondolkodtató történetek hangzottak el, némelyikbe némi humor is szorult, amin a társaság jót nevethetett.

Pannonhalmi diák lévén, miután őszi szünetre hazajöttem a kollégiumból, erre vágytam a legjobban. Mérhetetlenül örültem, hogy egy egész napot eltölthettem egy nagyobb bogárközösségben! Számomra nagyon fontos mérföldkő volt bogárpályafutásomban, hogy nemcsak a környezetemben élő szentjánosbogarakkal tarthatom a kapcsolatot, hanem más városokban élő bogarakkal is. Rendkívül jó érzés volt ezt a nekünk még ismeretlen bogárklubot megismerni, és nagyon nagy élményt nyújtott a közösségi esemény!

Természetesen már meghívtuk a vörösvári bogárklubot egy újabb találkozóra, amelynek ezúttal Dunakeszi ad majd otthont.

Dénes Marci