Csak mi ketten

Ha megfelelő vezetőnek bizonyulunk a csoportunk előtt, annak az is következménye lesz, hogy a tagok elkezdenek bízni bennünk, és egyesek előbb vagy utóbb igényelni fogják a személyesebb törődésünket is. Ez nagyon értékes kapcsolatteremtési lehetőség, a Bogárban nagy hangsúlyt is fektetünk ennek fontosságára. Vezetőképzőinken felhívjuk az újak figyelmét arra, hogy legyen kihegyezve a figyelmük a különböző kapcsolatkötési lehetőségekre, és ragadják meg az adódó alkalmakat, hogy minél többet foglalkozhassanak egyenként is a csoporttagokkal. Sajnos erre a táborozások egy hete alatt nem sok időnk van, ellenben egy rendszeresen találkozó klub esetében rengeteg alkalom adódik a személyes kapcsolattartásra. De itt is érdemes odafigyelni az apró részletekre:

Miért beszélgetne egy tizenéves éppen velünk? A gyerekeknek vannak olyan kérdéseik vagy problémáik, amelyeket a legszívesebben a náluk valamivel idősebb, de nem túl idős felnőttel beszélnének meg. Mondhatni: tapasztalatcseréről van szó, amelyben kiderül számára, hogy „Te hogy csináltad annak idején? És mit csinálnál abban az esetben, ha…?” Néha jól jöhet a tanács. Viszont a felelősségünk sem csekély, amikor tanácsot adunk! Nemcsak abban a vonatkozásban, hogy a meggondolatlan ötleteink után esetleg butaságot tesz, hanem abban is, hogy a gyerekért elsősorban nem mi, hanem a szülei a felelősek. Mi tehát nem mondhatunk semmi olyat, amivel a szülei ellen lázítanánk. Még akkor sem, ha a szüleivel van esetleg konfliktusa. Ilyenkor keressünk inkább együtt egy arany középutat a szülei és az ő akarata között, amit ő is megbeszélhet otthon.

A kiscsoportos beszélgetések alkalmával fontos tudatosítanunk azt is, hogy minden gyerek más. A közös témázás sok mindent ki tud hozni, de sokszor van – különösen, ha fájósabb a téma –, hogy a „plénum” előtt nem jön ki a gyerekből szó, viszont ugyanúgy vágyik megbeszélni a kérdést, kimondani a saját érzéseit, gondolatait. Erre is való a négyszemközti meghallgatás, mondjuk a foglalkozás végén hazafelé.

Különösen fontos a diszkréció! Néha a csoportban előforduló konfliktusokat akarják megbeszélni velünk. Senki se érezze magát kijátszva vagy kibeszélve! Lehetőleg minden felet hallgassunk meg, de mint a kútba esett tárgy, úgy fogadjuk a hallottakat: soha nem szabad visszaélni vele. Úgy kell őriznünk, amit ránk bíztak, mint a papoknak a gyónási titkot. A konfliktus oldása pedig elsősorban az ő feladatuk, mi csak segédkezhetünk benne, például úgy, hogy mint független fél, közéjük ülve meghallgatjuk a felek fájdalmát és igényeit, majd pedig segítjük őket kompromisszumra jutni.

Kisebb gond ugyan, de előfordul, hogy valaki idővel „ránk szokik”, vagyis olyan helyzetet teremt, hogy tőlünk várja a legkisebb gondjainak a megoldását is. Akármilyen hosszabb távú „lelkivezetéses” helyzetbe kerülnénk, mindig bíztassuk őt az önállóságra és arra, hogy a gondjait leginkább a saját erejéből próbálja megoldani. Ezért érdemesebb inkább csak elveket, szempontokat mondani, semhogy egészen konkrét megoldásokat. Ebből sokkal többet tanul, mint abból, ha mi gondolkodunk helyette. Legfeljebb, ha már nagyon rossz irányba indul, akkor tereljük visszafelé.

Előfordulhat az is, hogy a vezetettünknek nincs semmilyen problémája, nem is hallgatag vagy éppen már van valaki más (például idősebb rokon vagy tanár), akivel ugyanúgy le tud ülni, mint ahogy velünk is tehetné, és nem nekünk mondja el a mélyebb problémáit. Ezt fogadjuk el, de ettől függetlenül őt se hagyjuk ki, vele is töltsünk el olykor valamennyi időt, hogy legalább személyesen is megismerjük. Ezzel előtte is megnyitjuk a lehetőséget a részünkről való meghallgatottság és elfogadottság felé, hogy ha később mégis szüksége lenne rá, bátran merjen hozzánk fordulni.

Részünkről tehát a meghallgatás és az okosan föltett kérdések a gyerekekkel folytatott beszélgetéseknek a legfontosabb elemei, nem pedig az „észosztás”. Hosszútávon számára a leghasznosabb, ha a mi segítő jelenlétünkben a tizenéves saját maga tisztázza a problémáját és veszi fontolóra a lehetséges lépéseket.

Egész kereszténységünk elsősorban a személyes kapcsolatokban látszik meg és hat. Jézus is ezeket építette. Tehát fontos jóba lenni az egész csapattal, de az egyes tagjaival is külön-külön. Mert akkor a csapatra való rálátásunk is pontosabb, és a lépéseink is helyénvalóbbak lesznek. A csapat egy olyan világ, amely sok kisvilág kölcsönös együtthatásából alakul, és mindegyik egyaránt fontos.

Tereza Worowska

és ifj. Gyorgyovich Miklós