A „megtartó” változatosság

Volt idő, amikor úgy éreztem, válságban van a kiscsoportunk. Idővel egyre kevesebben jártak, és mint az egyik vezető magam is éreztem, hogy valami nincs rendben. Pedig mindent pontosan ugyanúgy csináltunk, ahogy az elején, márpedig akkor nagyon tetszett nekik a program: megérkeztünk, imádkoztunk, játszottunk, beszélgettünk, játszottunk, imádkoztunk, hazamentünk. És két hét múlva ugyanez, újabb két hét múlva ismét, de még egy év múlva is… Igazából csak a beszélgetési témák változtak, illetve igyekeztünk újabb játékokat is hozni. Ezeken kívül nem igazán volt változatosnak tekinthető programajánlatunk. Meglehet, megunták.

Gyakori gond a széthullott vagy szétesés előtt álló közösség. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy a kezdeti lelkesedés után a gyerekek egy része kezd elmaradozni, mindenkinek akad izgalmasabb elfoglaltsága. Pedig a vezetők általában iparkodnak, ott bennük a vágy, hogy alkotó programokkal színesítsék a gyerekek életét, de valamiért mégsem megy, érződik, hogy nemcsak erre van szükségük, és alapvetően unják.

Mindenekelőtt legyen világos, hogy egy közösség akkor marad életben, ha a találkozásokon a gyerekek életét érintő kérdésekről van szó, és végül minden témából számukra értékes tanulságok szűrődnek le. Továbbá akkor, ha a gyerekek között is kialakulnak keresztkapcsolatok, és nem egyedül a vezető áll a középpontban. Vagyis akkor, ha a vezető megtesz mindent, hogy a megismerni – megérteni – elfogadni – megszeretni egymást négy lépése mindenféle formában megjelenjen.[*]

Egy vezető számára a legegyszerűbb megoldás az, ha nem kell túl sokat készülnie, csak azzal, amit már úgyis megszoktak: új beszélgetési témával, tananyaggal, játékkal vagy énekkel. Ez alapvetően nem is baj, mert rendelkeznie kell a csapatnak egy rá jellemző profillal vagy céllal, ami a csoport váza, épp ezért azt életben kell tartani. Néha mégsem árt eltérni tőle. Az iskolában a 45 perces órák megszokottak. De – emlékezzünk csak vissza! – milyen üdítő volt, amikor a tanár egy évben egyszer-kétszer az óra helyett inkább beszélgetett velünk, vagy kivitt bennünket az udvarra játszani, télen hógolyózni. A kisközösséggel is hasonló a helyzet, csak sűrűbben van szükség a változatosságra. Ehhez igyekszünk most néhány ötlettel szolgálni:

Ha a megszokott program szerint haladunk egy adott foglalkozáson…

– Gondoljuk át, hogyan tehetnénk színesebbé az imádságunkat. (lásd A Szív 2006. februári számát.)

– Írjuk össze, és ünnepeljük meg mindig egyfajta sajátos ceremónia keretében mindenkinek a születés- és névnapját.

– Keressünk minél érdekfeszítőbb, élménydús kinti és benti játékokat. Játsszunk egy foglalkozáson mindkét helyen!

– Tegyük félre a megszokott beszélgetési formákat – például a jelentkezést vagy körformát. Inkább keressünk újabb beszélgetési, kérdezési módokat. Erre jó lehet egy kvízjáték is a felolvasott témából.

– Ha konkrét, „elvégzendő” anyagunk van, hanyagoljuk el egy foglalkozás erejéig. Beszélgessünk a gyerekekkel kicsit szabadabban, oldottabban. Róluk, a problémáikról, vagy csak meséljünk vicceket.

– Ha viszont egyáltalán nem szoktunk mélyenszántó, lélektani témákról beszélgetni, próbáljuk ki néha azt is, és a tanításra szánt időre hagyjuk az előírt anyagot. Ilyenkor jól jöhet egy tanulságos mese, amiből ki lehet indulni.

Érdemes 2-3 alkalom után valami teljesen mással is foglalkozni:

– Ha hétvégén vannak a találkozók, a közi helyett kiránduljunk egy nagyot. Vagy ha hétköznap találkozunk, akkor szervezzünk egyet a hétvégére is. Ha pedig időnk engedi, menjünk el velük akár egy egész hétvégére táborozni.

– Egy-egy foglalkozás helyett érdemes valamilyen sporttevékenységet is űzni: méta, foci, közös bringázás stb. A sport jobban összekovácsolhatja a csapatot is, ha össze kell dolgoznunk.

– Télen menjünk ki hógolyózni vagy szánkózni.

– Ha nem mozdulunk ki, akkor készüljünk egyszer-egyszer alternatív programmal. Ilyen lehet például (nagyobbak esetében), hogy az egész időt átbeszélgetjük egy őket foglalkoztató témáról. Vagy próbáljuk ki néha, hogy a klubnak nemcsak egy részében játszunk, hanem (ajándékként) készüljünk egy egész foglalkozásra elegendő játéktárral.

– Szervezzünk filmklubot: menjük át valakihez, és nézzünk meg közösen egy jó filmet, majd beszélgessünk róla.

– Legyen „fordított nap”, amikor nem mi, hanem két vezetett készül fel a következő találkozóra egy teljes programmal.

Élményekkel teli, változatos klubot kívánok!

Gym