Kiscsoportos beszélgetés vezetése
1. Egyenrangúak vagyunk
– Senki sem több, senki sem kevesebb – ez fontos a magunkhoz való viszonyunkban, fontos a félelemmentes légkör megteremtése.
2. Minden a jelenlevőkre vonatkozik
– Nem olyanokról vitatkozunk, akik nincsenek a csoportban; fontos, hogy a téma személyesen érintse a résztvevőket.
Lehetőleg legyen gyakorlati következménye a beszélgetésnek, ezért jó ha a beszélgetés terelője tudja, merre szeretné vinni a témát, mit akar belőle kihozni és ismeri is azt. Korosztálynak passzoló témakör.
3. Egyes szám első személy a beszédben
– Az általános alany személytelenebb, könnyebben kitérhetünk a dolgok elől.
4. Mindenki szabadon dönthet arról, hogy mit ad magából a csoportnak
– Senkit sem kényszerítünk semmire, őszintén adhatom magamat. Szerintem ezt érdemes hangosan is elmondani az elején. Fontos, hogy érzésekkel nem vitatkozunk; bárki bármit érezhet ez szíve joga, még ha ez nem is kellemes, de érzés nem lehet vita tárgya, pl. így: „De ez nem lehet, nem érezheted így!”.
Jó az ellenvélemény, mert csoportdinamikát teremt, dolgoztatja a csoportot, de ha lehet, akkor a csoportvezető finomíthat rajta, pl.: „Látom, nem értesz egyet az ő véleményével. Ezek az ő érzései és jó, hogy elmondta nekünk őszintén. Ha akarod, te is elmondhatod a tiédet.”
Ha az emberek vitatkozni kezdenek, nem szükséges azonnal leállítani, de érdemes rövidre hagyni, aztán személyesen szólítani egy-két embert, hogy ők mit gondolnak erről. Olyat érdemes választani, akiről sejted, hogy elmondja a véleményét, vagy azért, mert ismered őt, vagy mert az eddigi beszélgetés alatt nem a „csendesek táborában” volt, csak épp a vitába nem szállt be.
5. Nyíltan, egyenesen beszélünk
– Gyakorlás az öntudatosodáshoz, saját magamat is látom és azt, ami bennem történik érzések szintjén is próbálom tudatosítani, így alakul önismeretem.
6. Szigorú diszkréció a csoportban elhangzottakról
– Csak ennek a biztos tudatában nyílhatok meg.
7. A problémáknak elsőbbségük van
– Nehézségeket, kéréseket bármikor közbe lehet vetni, nem baj, ha elterelődik a téma, ha a társaságot az érdekli jobban.
8. Nincs csoport cenzúra
– A csoport nem int meg senkit, nem moralizál, nem utasít rendre, érdemes elképzelni, hogy mi lenne, ha velem történne ez.
9. Nem védekezünk
– Gondolatainkhoz és magatartásunkhoz nem fűzünk felesleges magyarázatot, nem igazoljuk magunkat.
10. Nem támadunk senkit
– Hagyjuk, hogy a másik olyan legyen, amilyen.
11. Mindig csak egy beszél
– A jobb kommunikáció érdekében.
12. Bátorság a „hibához”
– Nem vagyunk sikerre kötelezve, nem vagyunk teljesítményorientáltak és tökéletesek (bár nem baj, ha jól vezetjük a csoportbeszélgetést).
13. Kis lépések (egyszerre a tortából csak egy szeletet eszünk, nem az egészet, különben, ha egyben nyomod le, gyomorrontást kaphatsz).
– Minden növekedéshez idő kell, tudatosan éljünk a mában.
14. Célunk: személyesen felfedezni képességeinket, életerőnket, képességünket a szeretetre, önállóságunkat (autonómiánkat) és, hogy megtanuljunk élni is ezekkel a lehetőségekkel.
Újabb ajánlatok csoportvezetőknek:
Egyéb:
– Ha megy a beszélgetés, csak terelned kell: időnként kézbe veszed a témát, újra fogalmazod és új szempontokat adsz, a régieket pedig megerősíted.
Típushibák:
– páran vitatkoznak és nem jutnak előre, mert elvesznek a részletekben. -> Leállítod őket és megkérdezel másokat, mit szólnak a témához.
– elméleti síkra tévedés: például, ha nem házasok vitatkoznak a családi problémákról. -> Érdemes ezt visszajelezni a csoportnak, vagyis ezért van a terelés.
– egy embert támad a csoport és ő nem tud mit kezdeni ezzel. -> Egyetértés megtalálása:
„Akkor odáig egyetértetek, hogy…”
„Ki gondolja így… vagy úgy…?”
„Miért?”
„Miért nem?”
– vannak „krónikus hallgatók”, de ez nem feltétlen jelenti, hogy nincs véleményük -> Próbáld őket bevonni gyakran, de ne erőnek erejével.
Egy-két apróság:
– Ne kommentálj gyakran!
– Ne csak te beszélj!
– Ne ragaszkodj mereven az előre eltervezett beszélgetésvezetési tervedhez (koncepciódhoz)!
– Figyel, hogy a vita ne legyen túl személyes!
– Ne felejtsd el, hogy te a beszélgetés terelője vagy, legyél személyes, de nem a te véleményed a fontos, hanem hogy a csoport dolgozzon a témával! Csak irányíts!
– Konkrétan, világosan beszélj, próbáld megfogalmazni az érzelmeidet őszintén!
– Ne a másikról, hanem hozzá beszélj!
pl.: „Szerintem, ő hibázott.”-> inkább: „Szerintem, te hibáztál.”
– Ha érzelmileg érintődsz, mint beszélgetésvezető, elég nehéz dolgod van. Nehéz felpörögve beszélgetést vezeti. -> Engedj teret a másiknak! Magad nevében beszélj!
– Keresd a válaszokat és miérteket! Lehet, hogy te változol, ha megtudod vagy csak jobban megérted a másikat. Légy nyitott!
„Vajon miért gondolja ezt?”
– Készülj több koncepcióval, lehet, hogy az első nem jön be! Mint mikor a táborban kitaláljuk, hogy lesz meg a szabadtéri program az esőben, arra is lehet előre gondolni.
Ötletek:
– összeszokott csoportokhoz ajánlott, bár igaziból ezt még nem próbáltam ki, de jól hangzik:
játék:
Végy négy fajta színű kalapot, vagy labdát, vagy amihez kedved van és jó ötletnek tartod, tudsz vele dolgozni.
Sárga szín – érzelem
Fekete – ellenvélemény
Piros – tények
Ha a piros színű kalapot teszed a fejedre, akkor mindenki a tényeket mondja el a vitás kérdésben, vagy a témával kapcsolatban, vagy a problémáról, amit hoztatok.
Ha labdával játszátok, lehet passzolva egymást szólítani.
A játék haszna:
– mindenki véleményt mond,
– lehet, hogy átláthatóbb lesz a probléma,
– és így kizökkent a holtpontról egy csoportot,
– feldobja a hangulatot.
Talán azért érdemes összeszokott csoporttal játszani, mert könnyebben beszélnek egymásnak az érzéseikről és tudják, hogy milyen formában szokott menni a beszélgetés, hogyan fejezzék ki magukat, a csoportban.
Használati utasítás szerint csak az egy irányba húzó csoporttal játszható a játék.
Végül:
– Velősen foglald össze az elhangzottakat!
– Fogalmazd (fogalmazzátok) meg a gyakorlati következményeket!
– Mik a nyitott kérdések? Mi nem tisztázódott?
– Hogyan lehet továbblépni? (Pl.: elolvasni ezt, azt… utánanézni…)
– Mindent szabad, minden szabály felrúgható!
Forrás: számomra ismeretlen |