Közösségépítés a klubon kívül

Szóba került már egypárszor a változatosság fontossága, és említettük néhány mondat erejéig az alternatív, csoportfoglalkozásokon kívüli közösségteremtő eszközöket is. Most kifejezetten ennek a témának szeretnénk szentelni az oldalt. Ugyanis egy kiscsoport akkor válik mindennapi közösséggé és az életünk szervesebb részévé, ha nemcsak a megszokott időpontban kívánnak találkozni, hanem igény van bennük arra is, hogy még több időt is együtt legyenek. Ennek nem csak a közös suliba járás, vagy idősebbeknél a mozizás, teázás, sörözés, házibuli lehet a módja. Akadnak további lehetőségek is. Csak készüljünk fel, és tartsuk mindig jó szándékkal! Kellemes csemegézést!

Felolvasóest: Sok idősebb fiatalnak vannak olyan életszakaszai, amikor rájön az írhatnék, és megírja, megverseli a gondolatait. Legtöbb esetben a fióknak. Viszont, ha a csoport magának szervezi meg a felolvasóestet (sütivel, teával, hangulatfénnyel, háttérzenével), máris könnyebb elővenni és megmutatni ezeket a jóbarátoknak. Ha ilyen még nem volna, az sem baj. Ha az ötlet legalább a többségnek tetszik, hozzák el a kedvenc verset, novellát, amit nemrég olvastak, és osszák meg a többiekkel. Ezekből általában célszerű beszélgetést indítani utána. De szervezhetünk felolvasóéjt is, amelyen egy rövidebb regényt olvasunk fel hangosan egy éjszaka alatt. A háttérhangulat itt is nagyon lényeges! Az élmény sem utolsó, ha jó a banda és a felolvasó.

Zene: Ha a többség játszik valamilyen hangszeren, mi sem lehet közösségteremtőbb a témában, mint egy jó kis közös zenélés. De nem kell csak egyházi dalokat játszani. Vegyük elő a világi dalainkat és az ismert együttesek kottáit is! Buli nemcsak a diszkóban és kocsmában van. Ha van elég zenészünk, lehetünk mi a hangulatfelelősök.

Kreatív alkotóműhely: Akinek már volt része benne, tudja, milyen nagy közösségteremtő ereje van a közös alkotásnak. Legyen szó kézműveskedésről (a magunk kedvtelésére vagy egy karácsonyi vásárra) vagy teremdíszítésről, közös ajándékkészítésről, belső kisújság szerkesztéséről: a közös alkotás meghozza az összetartozás gyümölcsét is, az elkészült műremekek mellé.

Kiállítás: Van egy hittantermünk vagy egy nagyobb közösségi szobánk? Rendezzünk kiállítást a kiscsoport vagy egy nagyobb közösség művészpalántáinak hobbiból gyártott, esztétikusabb műveiből, a kreatív műhely munkáiból, vagy akár a település kevéssé ismert művészeinek alkotásaiból. Az egészet együtt szervezze a csoport, és legyen hivatalos megnyitó ünnepség is! Ahogy a „nagyok” szokták.

Filmklub: Ne ülj annyit a TV előtt! – hangzik a kérés, sokszor igen jogosan. Tényleg ne nézzük annyit, viszont egy, a csapattal közösen megnézett tanulságos film, majd pedig a látottak megbeszélése egy újabb alternatívája a közös, egymást összehozó kikapcsolódásnak. A filmklubtartásnak sok szabálya van. Ezeknek érdemes utánanézni, mert ennek hiányában hasznos szempontokat hagyhatunk ki. Talán majd itt is foglalkozunk vele bővebben.

Társasjáték: Az idősebbek sokszor dedós dolognak tekintik a társasozást, pedig ha újból megízleljük a „Ki nevet a végén?”-t, talán rádöbbenünk, hogy mégis van benne valami, ami hiányzik az életünkből és a közösségünkből. De fölfedezhetjük az idősebbeknek készített, bonyolultabb, több órás játékokat is. A kedvenceim: Az Ungame, ha egy nagyot akarunk beszélgetni és tüzetesebben megismerni egymást; az Activity, ha a kreativitásé és a nevetésé a főszerep; a Honfoglaló, ha a műveltségünket akarjuk összemérni; és a Risiko, ha az izgalmat akarjuk behozni a körbe.

Vetélkedő, akadályverseny: A két program megszervezésének hatalmas tárháza van, ezért csak megemlítem. Ha ezt választjuk, legyünk találékonyak, változatosak és rendhagyók, hogy minden feladat valóban okozzon meglepetést vagy nagy nevetést.

Teaház: Persze ihatunk műanyag pohárban menzateát is, de egyszer-egyszer megadhatjuk az eleganciáját. Egy teaházi hangulatot idéző, együtt berendezett terem kettő-négyszékes asztalokkal, távol-keleti vagy jazz háttérzenével, apró süteményekkel az asztalon, különleges, szálas teákból készített főzetekkel a kancsóban és igazi teáscsészékkel az igazi. Közben mehet egy kis felolvasás, rövid, közös játékokat tarthatunk. Az asztalokra pedig társasjátékokat is helyezhetünk a leülőknek. Ide elhívhatjuk az új tagokat, a tágabb közösséget, esetleg az egyházközség fiataljait is.

Agapé: A csoport az atyával való egyeztetés után vállalhatja a vasárnapi szentmise utáni egyházközségi agapé lebonyolítását is. Nem kell itt nagy szervezésre gondolni. Egy-két kiló kenyér valami rávalóval, menzateával és szörppel, esetleg még egy kis süti, más nassolni való már megteszi. Az emberek úgysem itt fogják elfogyasztani a főétkezéseket. Sokkal lényegesebb a közös munkánk és a közös étkezés összehozó ereje, amit általában mindenki érezni fog, és közelebb hozza egymáshoz a plébániai közösség tagjait.

Internet: Ha valamelyik tag amúgy is sokat böngészi a világhálót, és ért is a honlap-szerkesztéshez, kössük le a felesleges energiáit: kérjük meg, hogy készítse el a csoport által közösen megtervezett csapathonlapot. Ha meg nem ért hozzá senki, ma már találni olyan kiszolgálókat, ahol előre kész elemekből tehetjük össze az oldalunkat, nekünk csak a színeket, a képeket kell kiválasztanunk és a szöveget megírnunk hozzá. (www.gportal.hu)

De ha nincs rá szükség, egy közös, mások elől elzárt levelezési lista vagy fórum is segíthet ilyen szinten is együtt tartani a csoportot.

ifj. Gyorgyovich Miklós