Szentjánosbogár-pedagógia

Szeretetben, feltétlen elfogadásban részesíteni mindenkit.

Legfőképpen a jót észrevenni a másikban, azt kihangsúlyozni, sokat dicsérni.

Közösségre nevelés. Annak a tudatosítása a mindennapi életben, hogy az ember közösségi lény. Mindeközben figyelemmel lenni az egyedi, belső értékekre, talentumokra is.

A vezetés rang, de félreérthető: ezzel nem uralkodunk, hanem szolgálunk.

A kisbogár nem ér kevesebbet, mint mi. Csak kevesebb tapasztalata van, és mi vagyunk a felelősök érte. Ezért ha utasítjuk, az csakis az ő testi-lelki-mentális épsége, illetve a csapata miatt történhet. Önmagunkért nem!

A gyerekekért mindent! Ha vezetést vállalunk, a ránk bízottakra 100%-osan figyel(j)ünk! Ők az elsők mindenben, akik bármikor bármilyen ügyben fordulhatnak vezetőikhez.

Nincs retorzió! Csak következetes fegyelmezés. Nem a másik rosszból való kiemelése, hanem a belátás elérése a célunk, hogy aztán a segítségünkkel az egyén maga oldja meg a problémát és válassza meg a jóvátétel módját.

Mindennapi kereszténységre formálás:  A hittantól abban különbözik a Bogár, hogy mi nem a teológiai tudás átadását helyezzük előtérbe, hanem sokkal inkább annak megtapasztaltatása a célunk, hogy az iskolai hittanórán tanított keresztény értékrendet hogyan élhetjük meg a vasárnapi templomba járáson kívül akár „szerda délután négykor is” játék közben, az étkezésnél, a közösségi életben, a beszélgetésekben, az iskolában, a munkahelyen stb… Tehát mindennap, minden percben.

Felelősségre nevelés, felelősségre ébresztés: Legyen a vezetett akár gyermek, kamasz, ifi vagy szenior. Célunk annak a tudatosítása, hogy a saját életéért mindenki saját maga felel, hogy a cselekedet magában hordozza a következmény csíráját.

Nemzedéki árkok betemetése: Nem fontos a kor. Minden probléma nélkül lehet barátság két generáció (pl. vezető és vezetett) között. Így nálunk mindenki tegeződik mindenkivel. A korkülönbség egy kapcsolatban gazdagíthatja a résztvevőket, és nem teszi lehetetlenné az emberi közelséget.

A gyerekek nyelvének „felsőfokú, tárgyalóképes” ismeretére törekszünk.

A személyes Isten-kép kialakításának és formálásának fontossága, ennek kiemelése és előtérbe helyezése. Fontos tudni, hogy milyen Isten-kép él bennünk, hisz a vezető – még akár akaratlanul is – példaképe a vezetettnek, és amilyen az ő Isten-képe, tapasztalatunk szerint sokszor a hozzáállása is hasonló lesz a gyerekekhez és magához a vezetéshez is.

Hitépítés: Programjainkon szinte mindennaposak a misék. Ezt kívülállók többször sokallják és a fiatalok is megijednek tőle eleinte. De a bogár misék egyik jellegzetessége az interaktivitás és a különleges bogaras hangulat, ami miatt egyáltalán nem megterhelők, és unalmasnak semmiképp nem mondhatók ezek a szentmisék.

Mindenki tiszta lappal, maximális bizalommal indul.

Feladatadás-vállalás: Ha feladatot vállal valaki, kap, és segítséget is hozzá, amennyit igényel. Ugyanis mindenki akkor érzi magát igazából egy közösség tagjának, ha részt vállalhat annak továbbépítésében, kialakításában.

A kreativitás fejlesztése: Az egyoldalú intellektuális kép ellensúlyozása a személyiség más, elrejtett kincseivel. Ezt szolgálja az IrZen (Irodalmi és Zenei est) a táborokban és a bálokon, ahol mindenki előadhat bármit, amit csak tud és szeretne: vers, dal, hangszeres játék, tánc, színészi képesség stb… De erre lett kitalálva a – már több helyszínen is megrendezett – Bogár Múzeum is, melyen mindenki bemutathatja bármilyen kézügyességét és kreativitását feltételező művét.

Az élménynyújtás fontossága: A legnagyobb érzelmi töltet az élmény. Adj és szerezz jó élményt minden programon! Egy jó élmény segít kitartani a jóban egyedül is, illetve visszatérésre ösztönöz.

Ami szeretetet itt kapsz, ne tartsd magadnál, add tovább és vidd haza magaddal, vagy bármerre, amerre jársz a világban! Ez a mi missziós szerepünk. A Szentjánosbogár-közösségbe tartozni már egy életmódot is feltételez. Ezt ne csak a táborokban éljük, hanem minden nap!

+1. A tábori szórakozás este csak a végső, kiérdemelt jutalmunk, ha minden OK.